Az út

Már az elején akadt némi probléma, hogy azért Murphy se nyugtalankodjon sokat. Így pl. Gabi bátyónak már a Keletiben az első megemeléskor sikerült elszakítania a hátizsák egyik pántját. Hón alatt pedig köztudottan nehéz egy 15-20 kilós zsákot cipelni, pláne, ha több, mint száz kilométerről van szó egy olyan vidéken, ahol vízszintes részt csak a hegy csúcsán vagy a völgy alján lehet találni. Nos szerencsére András kis gyakorlati érzékkel megoldotta a helyzetet, és egy pókkal erősítette fel (Kabócához méltóan) a pántot.

Péntek (júl. 17.) délután érkeztünk meg négyen (Ildi, Gábor, András, Zsolt), és mint később kiderült Norbival együtt jöttünk, csak ekkor még nem tudtuk, hogy ő az, akit keresünk. Szombat reggel megjött Kata és Feri, és ekkor derült ki, hogy akivel már beszéltünk, az a Norbi és ő is hozzánk tartozik. Szóval összeállt a csapat. A rajtig persze ezután sem kellett unatkoznunk, mert az Ildi-Zsolt-András trió közös erővel végül sikeresen elszakította Ildi kölcsönkapott sátrát. Ezután a rajtig minden békésen és problémamentesen ment... :)

Talán szombaton ismerkedtünk meg nagy vetélytársunkkal, a Total Carral. a bemutatkozás meglehetősen egyedi volt, ami a rajt előtti gyűlésen történt, mégpedig úgy, hogy Makrai alezredes beszédét egy diszkrét galamb felrebbenése szakította félbe, majd a fent említett csapat egyik megtermett tagja hevesen integetve közli, hogy ő volt és azon egyszerű oknál fogva, hogy nem akarta, hogy csikarja a hasát. Hát nem egy lapuló természet, az már egyszer biztos. A rajt meglehetősen nehéznek bizonyult. Volt olyan csapat, aki szélsebesen elviharzott, majd 10 perc múlva már ismét a rajtnál láttuk őket, de immáron a térképet böngészve. Akadt olyan csapat is, ahol egy srác mar 20 lépés után összeesett. Na persze volt olyan is, aki feltehetőleg könnyűnek találta elsőre a túrát, így nehezítésképpen egy sport oldaltáskával vágott neki az útnak. Merész. (de megcsinálta!) Végül utolsóként (a csapatnévnek köszönhetően) a Vérszomjas Kabócák is elindultak - azaz Mi, mégpedig azzal a megnyugtató tudattal, hogy minket nem sokan fognak leelőzni :)

Itt kaptuk meg az első ÚTILAPU-t:

1. GYORSASÁGI SZAKASZ Kálvária, Z és P jelzés találkozásánál Csúcs-hegy (383 m) P+ és P^ találkozása Somhegypuszta Bakonybél felőli vége

...
...

Somhegypuszta közepén, miután az úttesten lenyomtuk a 10-10 fekvőtámaszainkat, megkaptuk a következő ÚTILAPUT:

2. GYORSASÁGI SZAKASZ Kőris-hegyre (709 m) fel!!!

Ennyi. Egy kicsit durva... Na mindegy, valahogy felkerültünk, itt kaptuk a következő kb. két napra szóló útvonalat, ÚTILAPU:

Kék-hegy (661 m) Csárda-tető (414 m) Télizöld-hegy (388 m) GYORSASÁGI SZAKASZ Kiinduló pontja: 3. pont Egyéb információk ott, helyben!!! Cuha-völgyben az úton, Iszka-tető alatt, attól keletre Vinye, vasúti mh. Zörög-tető (494 m) Kis-Zörög-oldal (451 m) Cseszneki-vár P+ P Z Z+ kereszteződés, Hubertus fogadótól keletre Nagyesztergár, templom Gaja-szurdok keleti csücske, K és S kereszteződése (Római fürdőtől délre) GYORSASÁGI SZAKASZ Kiinduló pontja: 11. pont Egyéb információk ott, helyben!!! Nagy-Csiga hegy (444 m) Kis-Csiga hegy (430 m) Olaszfalu, templom Csengő-hegy (514 m) Köves-hegy (485 m) Kozári-tető (491 m) Kis-Som-hegy (613 m) Kőris-hegy (709 m) Beérkezés határideje: július 20. hétfő 24:00 (Később ez is változott, kedd dél lett belőle...)

Első nekifutásra persze ez nem így nézett ki, az út során szóltak, hogy ez meg az változott, de ezzel nem fárasztalak.
Szombat este tíz körül elértünk Téli-Zöld-hegyhez - legalábbis azt hittük, itt az erdőben felállítottuk a sátrakat, és aludtunk - volna, ha nem röhögnek egyesek egész éjszaka... Reggel elindultunk és néhány kilométerrel arrébb tényleg megtaláltuk a Téli-Zöld-Hegyet. Érthetetlen okokból meglehetősen tisztátalannak, sőt büdösnek éreztük magunkat, szerencsére találtunk egy kis patakot, ahol a legmerészebbek meg is mosdottak egy szál semmiben (ez volt Feri és Gabi bátyó, bár az utóbbi garbóban fürdött :) ). A probléma talán ott kezdődött, hogy nem elégedtünk meg a patak tisztító hatásával, de még inni is abból ittunk. Talán ezzel magyarázható a Kabócák későbbi hirtelen megugrott halálozási rátája. De erről majd később.
(...)
Nagyon kikészülten megérkeztünk Nagyesztergárra, a falu szélén beengedtek minket az egyik kertbe, itt éjszakáztunk, nagyon jó volt.
Hétfő reggel megcéloztuk a Gaja-szurdokot, egy kicsit csámpáztunk a zöldben, így kerültünk el a Csigákhoz. A két Csiga-csúcs között lepakoltuk a cuccunkat az erdő mélyén, majd elmentünk a Római-fürdőhöz. A csomagok elrejtése rendkívül ravasz ötletnek látszott, mi még pontot is elfogadtunk volna érte, kár, hogy később kiderült, hogy a szabályzatban benne volt, hogy minden pontot teljes menetfelszerelésben kell érinteni. Dehát nem is Kabócák lettünk volna, ha elolvassuk előre a szabályzatot.
Mindenesetre a Római-fürdőt cucc nélkül érintettük. Itt volt mellesleg az egyik legérdekesebb próba. A terepet úgy képzeljétek el, hogy van néhány forrás (azóta nem ittam olyan jó vizet), ezek patakká duzzadnak, majd egy hatalmas sziklafal (talán vizeses is) tövében kis vizes medence, fölötte pedig egy kötél kifeszítve. Ezen a kötélen kell átmenni egy embernek, aki majd a túloldalról áthúzgálja az embereket (na és más csapatok esetében a csomagokat is:) ) Nálunk Gabi bátyó küzdötte át magát. Saját elmondása szerint jóval nehezebb volt, mint amilyennek első ránézésre tűnt. Talán ez magyarázza azt, hogy vagy hatan le is estek (más csapatokból ). Őket rendszerint fehér sapkáról, könyök- és térddíszekről lehetett megismerni.
(....)
Nagy-Csiga után visszamentünk a csomagjainkhoz, 20 perc kóborlás után meg is leltük elrejtett zsákjainkat, és nekiláttunk ebédelni. Zsolt nem evett, inkább hányt - ez volt a kezdett. Az indulás után kicsit szétszóródtunk, Zsolttal Gabi bátyó maradt hátra (lévén ő a záróember). Olaszfalu előtti faluban Zsolti végül kidőlt (kaja nélkül lázasan nehéz is a menetelés) Gabi bátyó még megpróbálta kitalálni, hogy a csapat többi tagja merre mehetett. Mire visszaért, Zsoltit már fel is vette néhány rendező, és Olaszfaluba szállították. Itt aztán a betegek gyengélkedtek (a faluban Kata és András is kitaccsolt), a maradék meg kocsmázott és ápolta a betegeket (Köszi Ildinek és a többieknek! - a Betegek). Az éjszakát a helyi templom kertjében töltöttük, nagyon jó volt, de másnap reggelre senki se lett frissebb.
Kedden már busszal mentünk, egészen vissza Bakonybélbe, itt lepakoltunk, majd Norbi, Gábor és Feri mászott fel újra a Kőris-hegyre, négyen ott maradtunk pihenni, és ápolni magunkat. A háromfős különítményünk eljópofizott néhány órát a Kőris-hegy magaslesén a főrendezővel, Vilivel. Itt elsősorban szókincsüket bővítették, továbbfejlesztvén nyelvtani tudásukat:
Vili kedvenc szavai: szüttyögés, szarfaszuskodás, sírülni (kanyarodni), lüttó (lejtő), hágó, eregelés (menetelés) stb. Majd megtekinthették azt is, hogy lehet több méter magasból a kedves turisták fejére vizelni. (ez amúgy felettébb tanulságos lecke volt arról, hogy miért ne táborozzunk kilátó tövében). Végül pedig kiderült az is, hogy milyen frankó pontok kerültek le a listáról (pl. egy balatoni vízi akadálypálya) néhány szarfaszú yachtos szüttyögése miatt. Nem baj, majd jövőre... Merthogy ott leszünk :)) Így ők hárman hozták meg az újabb ÚTILAPUt:

Cserbörc (333 m) Rend-kő Bánd ... vár Kab-hegy Hegyesd (vár) Készítsétek el a természetben talált anyagokból az alábbi eszközöket: - íj - nyíl - atlatl - kőbalta - kötél: 1,5-2 m hosszú, néhány kg-ot bírjon el... - csatakiálltás, jelmondat, vers, csapatzászló, címer, felirat, hősi ének Júl. 23. csütörtök: Tapolca, 7 h, a várostól nyugatra a laktanya

Hát ezek a pontok mind kimaradtak az életünkből, helyette inkább regeneráltuk megfáradt testünk s lelkünk (és kb ilyen hülyék voltunk, mint ez a mondat...). Kedd éjszaka a tapolcai Malom-tó mellett aludtunk, szerdán strandoltunk egy nagyot (és sokat fotóztunk), este elmentünk billiárdozni, meg inni egy kicsit, aztán megcéloztuk a laktanyát...
Na még ez volt egy vicces dolog. A laktanya ugyanis nem gyerekjáték, ha az ember rosszkor megy oda, méghozzá úgy, hogy semmi keresnivalója ott, akkor bizony seggbe lövik. Nos, mi hátulról közelítettük meg a célpontot néhány alkoholtúltengéses katona segítségével (hátul a kerítésen volt egy nagy luk, és oda pedig egy kitaposott ösvény vezetett, úgyhogy szerintem csak a hülye nem tudta, hogy ott ki-be lehet mászkálni). Mi pedig behatoltunk a katonai objektumba, mégpedig úgy, mintegy tehéncsorda. Nálunk már csak a részeg katonák pisszegése volt hangosabb. Mindenesetre senki nem vett észre, szerintem meg kolompot is akaszthattunk volna a nyakunkba.
Csütörtök hajnali egy körül értünk oda, lefeküdtünk a puszta szélén, és nagyon hamar megjött a másnap.